Dr. Szenkovits Ferenc, docens, BBTE:
A két Bolyai csillagászata

A neves Bolyai kutató Weszely Tibor 2002-ben megjelent Bolyai János – az első 200 év című könyvének első fejezetcíme szerint Bolyai János ,,a magyar tudománytörténet csillagos egének Szíriusza”-ként tündököl.  És ezt a tündöklést már édesapjának ifjúkori barátja, a neves matematikus, természettudós és csillagász Carl Friedrich Gauss is előre látta, amikor korszakalkotó munkáját megismerve azt írta, hogy: „Ezt a fiatal geométert, Bolyait, elsőrangú lángésznek tartom”. Amint az elmúlt 200 év igazolta, a Bolyai János által ,,teremtett” új geometria a csillagászat fejlődése szempontjából is igen jelentős volt, új eszközöket adva a gravitációval átitatott fizikai tér természetét vizsgáló tudósok kezébe.

De a csillagászattal János édesapja, Bolyai Farkas is szoros kapcsolatban volt. A marosvásárhelyi kollégium tudós tanára matematika, fizika és kémia mellett évtizedekig tanított csillagászatot is. Jegyzeteket készített előadásaihoz, kezdetben latin nyelven, majd úttörő munkát végzett a magyar szaknyelv kialakításában is. Jegyzeteiben igyekezett napirenden lenni a csillagászat legfrissebb felfedezéseivel, ehhez felhasználva például a nagy Gausshoz fűződő barátságát is.

Előadásom célja néhány csillagászattal kapcsolatos aspektus felelevenítése a két Bolyai életéből, munkásságából.

Az előadóról

Szenkovits Ferenc erdélyi magyar matematikus, csillagász, egyetemi docens.

Marosvásárhelyen született 1959-ben, Szovátán járt iskolába. 1983-ban végezte a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen a matematika szakot. 1983–1995 között Székelyudvarhelyen tanár, 1990-ig a Kós Károly Szakközépiskolában, majd a Tamási Áron Gimnáziumban. Matematika mellett tanított informatikát és csillagászatot is. A Kós Károly Szakközépiskola aligazgatója (1983–1985), majd igazgatója (1990), a Tamási Áron Gimnázium aligazgatója (1991–1993).

1995 októberétől napjainkig a Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója, 2005-ig adjunktus, azóta docens. Egyetemi előadásai főként az elméleti mechanika és csillagászat különböző fejezeteihez kapcsolódnak, de tanít matematikatörténetet és a matematikatanítás módszertanával kapcsolatos tárgyakat is.

1999-ben doktorált égi mechanikából Pál Árpád irányításával. Kutatási területei: égi mechanika, mechanikai topológia, numerikus módszerek, valamint az erdélyi matematika és csillagászat története. Több szakkönyv, egyetemi tankönyv szerzője, konferenciakötetek szerkesztője. Eredményeit hazai és külföldi konferenciákon ismertette, illetve több mint száz tudományos, illetve tudománynépszerűsítő írásában tette közzé hazai és külföldi folyóiratokban, magyar, angol és román nyelven. Több nemzetközi tudományos konferencia társszervezője, köztük például a 2002-ben Kolozsváron megszervezett Bolyai 200 évfordulós rendezvénysorozattal.

2000–2004 között a matematika-informatika kar dékánhelyettese, 2005–2009 között a mechanika és csillagászat tanszék vezetője, 2012-től 2016-ig pedig az egyetem önálló magyar matematikai és informatikai intézetének igazgatója. 2005-től napjainkig az egyetem csillagvizsgálójának igazgatói feladatait is ellátja.

Különböző hazai és külföldi szakmai társulatok tagja (International Astronomical Union, European Astronomical Society, Consiliul Național Român de Astronomie, Magyar Csillagászati Egyesület, Erdélyi Magyar Csillagászati Egyesület), 2007–2011 között a Kolozsvári Akadémiai Bizottság titkára, 2011-től 2017-ig pedig annak matematikai, informatikai és csillagászati szakbizottságának az elnöke.

A kolozsvári Matlap (korábban Matematikai Lapok) szerkesztőbizottsági tagja, 2017-től főszerkesztője, a Radó Ferenc Matematikaművelő Társaság elnöke.